Ami számít
Megkérdezte, mit kérek szülinapomra.
Szerényen csak annyit mondtam: virágot. Tényleg nem kaptam még tőle egyszer sem.
Egyébként sem tudom, mit mond egy ilyen kérdésre az ember, hisz nem várom el, hogy valami drága ajándékot vegyen. Mégis rögtön ez jutott eszembe, és igazából tényleg nagyon jól esett volna egy szép virágcsokor. Nem is nagy tétel, azért szeretjük, mert viszonylag olcsó (persze azért a virágosok is megérik a pénzüket), és ugyanakkor kifejezi az érzelmeket. Igaz, nem mindegy milyen fajtából készül az a bokréta. Ha a férfi nagyon nem ért hozzá (és azért többségük nem), még mindig kérheti az eladó segítségét, nagyon nem lehet mellélőni. A lelkiismeretesebbek utánanézhetnek az internet korában, mégis, melyik virágszál mit jelképez. Arról nem is beszélve, hogy ki lehet deríteni valamilyen úton módon, hogy a párunk mit szeret, vagy ha már a direkt módszereket szeretjük, nyugodtan neki szegezhetjük a lánynak a kérdést.
Mondanom sem kell, a kedves reakciója nem volt túl kedvemre való:
-Jajj ne! Miért éppen virágot? Az olyan haszontalan ajándék!
Puff neki! Mondhatnám, hogy akkor minek kérdezte. Persze annak is szívből, igazán örültem, amit helyette kaptam, hisz fantasztikus volt. Mégis, valahol ott motoszkál az emberben ilyenkor, hogy úgy látszik nem az számít, amit ő szeretne, hanem az, amit a másik jónak gondol. Elismerem, én sem szívesen veszek a másiknak meggyőződésem ellenére valamit. De az nem fér a fejembe, ha még tudom is, hogy az illető mennyire örülne neki, akkor mi a csodára várok?
Tudom, hogy a pasik racionálisan gondolkodnak, és ebbe nem fér bele egy gyorsan elhervadó növényke, mint opcionális meglepi. Mégis reménykedem, hátha talán legalább Valentin-napra meggondolja magát. Addig is, a következő dilemma, hogy vajon mit kapjon tőlem közelgő szülinapjára…