Msn-őrület

2011 május 5. | Szerző: Panka87 |

 

Kis kihagyás után ismét találtam egy témát, amiről muszáj elmélkednem kicsit🙂

Körülbelül, ha jól emlékszem 2005-ben kezdődött kis hazánkban egy őrület, amit (mint ma már majdnem mindent) az internet segítségével lehetett elérni.

Akkoriban én egy napló jellegű könyvet olvastam, ami egy amerikai fiatal lány mindennapjairól szólt, aki egy számomra addig ismeretlen módon kommunikált a barátjával. Az email-nél hatékonyabb módszernek tűnt, ami az akkori átlagos netes sebességnek köszönhetően lassabb volt a mainál. De persze ebben nem vagyok szakértő.

Aztán amíg még hozzánk nem jött be, nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy mi fán is terem a dolog.

Majd ahogy szokott lenni, pár hónap múlva nálunk is nagy divat lett az msn messenger, az azonnali üzenetküldési lehetőséget kínáló szolgáltatás.

És ugyan a yahoo meg egyéb cégek hamarosan leutánozták ezt a netes programot (és a facebook-on meg persze az iwiw-en is lehet már valós idejű csevelyt folytatni), azért az msn népszerűsége én úgy vettem észre, hogy töretlen. Már csak az is ezt a tényt látszik igazolni, hogy amint megismerkedek valakivel, a telefonszám-csere után jellemzően az a kérdés következik, hogy van-e msn-em.

Az már senkit sem izgat, hogy közben nevet váltott a program, és ha jól tudom windows live messenger néven fut. Mert a régi msn-ezőkben már csak ez maradt meg úgyis.

És hogyha már így sikerült felvázolnom a fiatalok mindennapjait behálózó internetes üzengető kialakulásának történetét, lássuk, hogyan is segít minket a magánéletben. Vagy segít-e egyáltalán.

Mert ha történetesen az a valaki, akivel megismerkedtem férfi, akkor máris egy csomó kérdés vetődik fel egy nőben azzal kapcsolatban, hogy valóban jó-e nekünk ez a kommunikációs forma.

A legeslegjobb tulajdonsága, hogy ingyen van. Aláírom, szuper dolog, felment pl. a néha már tehernek érezhető esti sms-ezés alól is. Ami pedig anno egy nagyon kedvelt dolog volt, mármint úgy általában napközben is az sms-ezés. Mostanában viszont úgy látom, hogy lusták az emberek a short messege-ekhez. Valószínűleg nem csak engem frusztrál, hogy korlátozva vagyok mindössze néhány karakternyi helyre, hogy kifejthessem a mondanivalóm. Tali-időpont-helyszín közlésére viszont tökéletes.

De visszatérek az msn-hez, ahol szerencsére semmi sem limitálja a szavainkat. Mégis ez a nagy szabadság azt tapasztaltam, hogy a telefonbeszélgetések rovására megy. Mert mindig van kifogása valamelyik félnek arra, hogy épp miért ne használjuk a beépített hívás funkciót, a webkameráról már ne is beszéljünk. Ez utóbbit már évek óta párkapcsolatban élők vagy rokonok használják távolsági hívások helyett. Márpedig nekem nem elég az, hogy csak írásban lássam annak a reakcióit, akit most próbálok kiismerni.

Miért kényelmesedtek el ennyire a pasik? Már egy kávézóba se üljünk be beszélgetni, mert úgyis ott az msn? Na nee!!

És akkor ott vannak az íratlan szabályok is. Ezeket aztán nehéz meghatározni, vagyis nekem egyáltalán nem egyértelműek. Nem lenne logikus, hogy néha az egyik, néha pedig a másik fél kattint rá másikra? Ha a pasi nem ír rá az ember lányára, akkor már egyértelmű, hogy nem érdeklődik iránta? Akkor miért nem törli az ismerősök közül? Én sem tartok fent egy rakás srácot, hátha majd kedvem lesz randizni velük.

Vagy tényleg ennyi idejük van? Valahogy mindig ide lyukadok ki.🙂Már csak azért is, mert néhányan hetekig képesek msn-ezgetni, mire összeszedik a bátorságukat hozzá, h elhívják a nőt randira. Most komolyan, úgyis élőben ismerszik meg az ember, mit fűzzük egymást, meg leginkább minek kell az ember idegeivel játszani? Ez akkor is érvényes, ha volt már tali(pl.buliban), és akkor is ha netes ismeretségről van szó.

Nekem nem szokásom egyébként interneten érdeklődni afelől, h komolyan gondolja-e amit gondol, pláne nem én fogom kezdeményezni h találkozzunk. Úgyhogy marad az őrlődés, hát kell ez nekem?

Egy pasi észjárásának megértésénél még majdnem állást keresni is egyszerűbb manapság azt mondom:D Na jó talán mégse, de majd egy hónap múlva megírom azt is, remélem pozitív eredménnyel!(: