Egyveleg

2011 június 16. | Szerző: Panka87 |

 

Jól van. Először is, kezdjük azzal, hogy a gyönyörű szép érveim dacára, amiket előző bejegyzésemben felhoztam arra vonatkozóan, hogy milyen jó is az ex-el összejönni, hát azt hiszem, más véleményre helyezkednék, de nagyon gyorsan.

És megfogalmaznék egy örök megszívlelendő tanácsot: sose kavarjuk fel a múltat! Mert hülyeség!!! A volt pasit el kell temetni szépen az emlékezetünk legmélyére, oda, ahonnan már csak a jó dolgok sejlenek fel néha napján. És pont.

Ezt jó volt leírni, köszönöm.

Aztán. Korábban szerettem volna írni arról is, hogy mennyire várható egy pasitól, hogy megosztja velünk az érzéseit. Hát legyek őszinte?:D Semennyire.

Úgy kell harapófogóval (értsd: nagyon vigyázva, nehogy a lelkébe tiporj) kiszedni belőle, hogy mi a helyzet. Of course esete válogatja, de most már komolyan győzködni kell magam arról, hogy a pasik is érző lények. Mert, ha hazamegy egy randiról, neki nem kell visszajelzés arról, hogy érezte magát a másik? Ne adj isten ott helyben elejthetne egy-két szót arról, h jó volt, vagy mizu. De leszakadna az ég biztos. Mert világos, hogy egy illemtudó férfinak sem áll szándékában megbántani a nőt azzal, hogy egy negatív megnyilvánulással búcsúzik.

De! Akkor, ha második randit kér, akkor miért nem lehet egy pici utalást legalább tenni, hogy ne álljon már kétségek közt az a szegény lány? Olyan nagy dolog egy sms? Már bocsánat a felindult stílusért, de az ilyen dolgok az értetlenség határára tudnak sodorni.

Mondjuk, már azon is túltettem magam, hogy manapság csak online megy a kommunikáció, hisz úgyis fél életünket számítógép mellett töltjük lassan. Nem tetszik, de mit lehet tenni..

Meg hát fő a kényelem ugyebár. Jaaj, de lusta egy generáció vagyunk, aki a szomszéd utcába is inkább msnezget, minthogy megemelje a fenekét. Lehet, most rábólintanék, ha lenne lehetőségem pár évtizeddel korábban születni. Nem jó ez a felgyorsult életmód azt mondom. Magamon is észreveszem, hogy egyre csak siettetnék mindent, pedig mindennek megvan a maga ideje, ez biztos. Lehet, hogy csak én vagyok türelmetlen, de nem segít, ha bármikor és bárhol elérhető az ember. Hogy voltak meg az emberek 10-15 éve mobiltelefon nélkül egyáltalán?

Ma meg már ki se lépünk facebookról, és még a buszon is azt bújjuk a telefonon, hogy nehogy lemaradjunk valamiről. Tényleg kell ez? Ennél még az is jobb, ha zenét hallgatva bambul az ember és gyönyörködik a külvilágban. Mert valahol bezárkózásra hajlamosít ez a dolog én azt hiszem. És szívesebben szemezek egy jó pasival, mint a telommal, bármilyen csilli-villi és menő érintőképernyős.

Persze majd én is biztos sodródom az árral, hisz haladnia kell az embernek a korral. Mégis, azért megpróbálnék mértéket tartani, amennyire lehet. Nem véletlen, hogy pl. egy kirándulás annyival több élményt ad az embernek, mint egy ingerszegény netes csevely. Persze ezt tudjuk. Csak bízom benne, hogy mindig emlékezni is fogunk rá.