09.22.

2011 szeptember 22. | Szerző: |

 

Egy biztos párkapcsolat alapja a jó kommunikáció. Ez tény.

Legutóbbi tapasztalataim szerint az őszinteség is nagyon sokat nyom a latban egy kapcsolatban. Fontos elmondani a másiknak, ami bánt, amin rágódsz, vagy egyszerűen azt is, ami foglalkoztat épp. Ezt persze az is tudja, aki sose élt még párkapcsolatban. Mégis azt hiszem, hogy átélve még intenzívebben érzi az ember, mennyivel közelebb hoz egymáshoz egy probléma kibeszélése, pláne annak közös megoldása. Amit magadban tartasz, azzal csak mérgezed magad, fogyasztod az energiáid, annál jobban, minél tovább halogatod a beszélgetést, vagy vársz a megfelelő pillanatra.

Igen, az időzítés is nagyon lényeges tud lenni. Ebben is jó, ha ügyesek vagyunk. Legjobb talán este, nyugodtabb, intimebb környezetben felhozni a kényesebb témákat. Biztos elindul belőle egy éjszakába nyúló beszélgetés. Amikkel kapcsolatban pedig általában jó érzéseink vannak, mert ilyenkor igazán könnyű romantikus hangulatba kerülni. Így aztán végül az marad meg bennünk, hogy milyen jó volt, hogy mindent meg tudtunk egymással beszélni.

Viszont most áteveznék egy olyan témára, ami már egy kicsit rázósabb.

Mert mi van akkor, ha a férfi , akit szeretsz, sokkal sikeresebb az életben, mint te? Ezt hogy eméssze meg az ember lánya?

Először rettentő büszke vagy rá, hogy milyen okos, művelt és hogy csupa jó döntést hoz, és egyre előrébb kerül a ranglétrán. Ha ezt a büszkeséget ki is mutatod neki, azért rettentő hálás is, mert persze legyezgeti a hiúságát.

De aztán elkezded összehasonlítani mindazt, amit ő elért, azzal, amit te véghezvittél.  Na, ekkor jön az érzés, ami nem sokat ad hozzá a pozitív önértékelésedhez.

Még ha csak fizetésbeli különbségről lenne szó. De sajnos a csodálatos munkaerőpiaci lehetőségeim miatt itt inkább fizetés és nem létező fizetésbeli különbségről kell beszélnünk.

Mégis, hogy legyen nagy az önbecsülésem, ha fősuli óta egy lyukas garast se kerestem? Az ember optimista, de a hónapokkal ennek szintje is egyre csökken.

Akaratlanul is felmerül a kérdés bennem, hogy vajon miért szeret? Tényleg elhiszi rólam, hogy egyszer beindul a szekerem?

 Igazából talán az a lényeg, hogy lássuk azt a képességet a másikban, hogy meg tudja csinálni. Néha ezt a társunk jobban elhiszi, mint mi magunk.

A legjobb, ha el is tudja hitetni velem, hogy csodálatos és talpraesett vagyok, és hamarosan megtalál egy igazán nekem való feladat .

Csak jönne már!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!